|
Barátnők voltunk, titkokat hordtunk
A szívünkben.
Szerettük egymást ,álmokat hoztunk.
A lelkünkben.
Azt hittem mindig bízhatom benned,
nem árulsz el.
Azt gondoltam mindig hihetek neked,
Te nem adod fel,
A barátságot, mi rólunk szól , örökre
Tartanunk kell.
Mégis elvetted tőlem, azt akit szerettem
szerelemmel.
Most könnyes szemmel gondolok rád,
S gyűlölettel.
A barátból ellenség lett, így harcolunk
Az életünkkel.
Szeretnék szeretni,
Szeretőt szerzni,
Szerlmes szívemet,
Szívedhez szegezni.
Szóljál szaporán,
Szívemnek szerelme,
Szerelmes szívedet,
Szeretni szabad-e?
Volt egy búcsú, de fájt nagyon.
Tudtam, hogy újra látom őt egy szép napon.
Próbáltam feledni, mert új útra lépni kell,
De nehéz volt minden nap egyedül kelni fel.
Jöttek mások, s én akartam feledni az álmot!
Éltem, s kívülről boldognak láttak,
Még magam is elhittem, hogy lelkem erre vágyhat.
Újra láttam, s szívem azóta éget,
Hogyan vethetnék ennek véget?
Illatát érzem, mosolyát magam előtt látom,
Ölelő karja szorítását vágyom.
Egy életen át kerestem, s a jelekre vártam,
De mikor ott volt, nem vettem észre, hogy rátaláltam.
A nehézségek jöttek, s én hamar megfutamodtam,
Keseregve ülök a szerelem-romokban.
1.
Bárcsak itt lennél velem,
Álmomban is fognád a kezem.
Lassan, félve nyitnám ki szemem,
Ugye itt vagy még mellettem
Nem tudom mitől félek ennyire,
Talán, hogy elveszítelek...
2.
Ha az éj leple alatt álomra hajtod a fejed,
S lehunyod gyönyörű szuép, kék szemed,
Gondolj arra, hogy most sem vagy egyedül,
Hisz van egy lány, aki szeret rendületlenül.
Kinek te vagy a mindene ezen a világon,
Legyen szép az álmos, ezt kívánom!
3.
Hajnal fénye beragyog az ablakon,
Milliónyi fénytündér játszik arcodon.
A nap sugara lágyan símogat,
Egy új, egy szebb nap hívogat!
4.
Behunyom a szemem és rád gondolok.
Kezem lágyan végighúzom arcodon.
Jóéjt csókot lehellek homlokodra,
S vigyázok legféltettebb álmodra...
5.
Ülök a szobámban egyedül,
A rádióban lágy zene csendül.
Szívembe mar egy fájó érzés,
Hirtelen rám tör a felismerés.
Oly távol vagy tőlem, mégis oly közel,
Lehunyom a szemem és két karod átölel.
Ajkamra édes csókot lehellsz,
S fülembe súgod, mennyire szeretsz.
Átkarollak féltőn, szenvedéllyel,
Azt kívánom az álmom soha ne érjen véget.
Csak egyetlen szó töri meg a csendet,
Mely szívem mélyéről száll: SZERETLEK!
6.
Mikor éjjel álomra hajtod a fejed,
A távolból egy lány akkor is ott van veled.
Egészen közel hajol hozzád,
Szinte érzed parjümje illatát.
Homlokodra jóéjt csókot lehel,
S te lassan álomba szenderedel...
Félelem van a szivemben,
hiedelmek között kételyekben,
szeret,de mégis megijed,
de tudja,hogy sohasem feled.
Felobban,de közben elég,
bár tudja,nem ez a vég,
szivem mindig melegedni fog,
nem hűl ki,hisz igy boldog.
Érzelmeim mindig vigyáznak,
nem akarják,hogy vége legyen a világnak,
mégis úgy érzi,hogy bekövetkezhet,
de akkor vége lesz az életnek.
Azonban hiszi,hogy nem igy lesz,
de kitudja,mit hoz a végzet,
szeret és remél akármi történjen,
tudja,és tudni fogja,hogy mivan szívében.
Utoljára
Utoljára kérlek bocsáss meg nekem,
Nem akartam rosszat, csak teccettél nekem
Szeretném még bársonyos bőrödet érezni, és szeretnélek még egyszer szeretni
Úgy, hogy te is szeretsz engem, mert (név) eszedet elvette
Nem hittem volna hogy ezt teszed velem,
Nem hittem volna hogy így fáj a szerelem...
Összetörted szívem, és már jó fél éve,
Hogy meg sem szólítassz,
Reménykedem benne még egyszer meghódítassz
SZERETLEK,SZERETLEK kérlek hidd már el,
Eszem se tudom hol rontottam el
Nem akartal / akrok én semmit a szíveden és testeden kívűl
Kérlek téged BOCSÁSS MEG VÉGÜL!!!!!!!!
Néha oly nehéz, a fájdalmat túllépni,
A fájdalom küszöbében, újra remélni,
Néha hallani azokat a szavakat, mit regél a szív
És mégis mosolyogva átlépni, bármit is írsz!
Talán most, hogy kényszerítettelek, legyen végre VÉGE!
Boldogabb lesz életünk, s az álmunk képe!
Nem tehetek róla, nem szerettél!
Elfeledt álomként kezeltél!
Lehetne újra remélnem?
Megváltoznál valaha értem?
Gondolnál néha rám is?
Mikor kiejted azokat a szavakat: más is!
Ezek csak álmok, amiket álmodom minden éjjel!
Elalszom mindennap, a számítógép fényével....
Így tudom a fájdalmat túllépni!
Mindig csak várni, várni és remélni!
Szerelmes tavasz
Tavasz van, szép, szerelmes tavasz…
A nap kacéran kacsint reánk,
gyöngéden simít a langy fuvallat,
s a távolból kiált felénk a nyár.
Tavasz van, szép, szerelmes tavasz,
s mint titkos légyott után,
egyenként ölti magára ruháit
az eddig meztelen, téli táj.
Tavasz van, szép, szerelmes tavasz…
Keblére ölel, s úgy csitít;
- Ne sírj, ne sírj, vége már a télnek -
s egy szelíd mosollyal bátorít.
Emlékezz rám,
de hullajts könnyeket,
csak soha ne feledd el azt,
aki téged nagyon szeret!
Már csak egy emlék,mi belőled maradt,
csak egy fénykép a kispárnám alatt.
Félve őrzöm,ne tudja meg senki sem,
mennyire sokat jelentesz nekem.
Csak egy könnycsepp,
mi az arcomon ég,
egy könnycsepp,
hisz te mondtad elég!
Mond...
Mond,miért veszed el őt tőllem?
Mond,miért pont ő kell neked?
Mond, mit ér az életem nélküle?
Oly hosszú idö után végre rátaláltam,
s te elviszed tőllem oly messzire!
Mihez is kezdhetnék magammal nélküle?
Ha nem nézhetek smaragdként ragyogó szemeibe!
Ha nem hallhatom csengö nevetését!
Ha nem érintik ajkai ajkamat!
Ha nem simitja keze hajam!
Mond,miért teszed ezt velem?
Mond, mit vétettem én ellened?
Várok rá, hisz szeretem,de nem értem.
Miért teszed ezt pont velem?
Megmutadtad a menyországot,
kaptam pár nap boldogságot,
de aztán ujra elveszed őt tőllem!
Mond miért játszol te velem?
Hisz tudod mennyire SZERETEM!!!!!
Ujra karjaidban...
Ujra karjaidban voltam,
igazgyöngyként ragyogtam.
Felhök habjaiban usztam,
virágként kibontakoztam.
Megmutadtad,hogy kell szeretni,
s a
Tőlled tanultam csillagok közt lebegni,
s ujra felhötlenül boldognak lenni.
Karjaidban mindent feledni,
s csak a szerelem pillanatainak élni.
Tőlled tanultam ujra nevetni,
megmutadtad,mit jelent szerelmesnek lenni!
Soha nem gondoltam volna,hogy valakit,
ennyire lehet SZERETNI!!!!!gyönyör hullámai közt elveszni.
Szeretlek édes, szeretlek téged,
Szeretni foglak amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
SZERETLEK TÉGED , ennyi az egész!
Úgy szeress,
mintha jó volna,
mintha szívem, szíved vona!
Az élet egy keringő,
melyet eltáncolsz a sírig,
a boldog életed csak attól függ
kivel táncolod végig.
Az együtt töltött percekből legyenek órák,majd napok,a napokból hónapok,s az örökkévalóság tartson addig míg veled vagyok.
Tudod lehet, hogy az élet néha unalmas, néha túl izgalmas,néha csalóka, de csak veled tökéletes!!
Gyűlölöm a szavaidat,a hajad, s mit érzel,
Gyülölöm ahogy vezetsz,azt is ahogy nézel,
Gyűlölöm a cipőd, ha átjár tekinteted tőle,
Gyűlöletem oly heves,hogy rímet hányok tüle.
Gyűlölöm ha hazudsz,és azt is gyűlölöm ha nem,
Ha miattad sírok, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm ha nem hívsz fel,ha nem is nézel felém,
És gyűlölöm hogy nem gyűlöllek egy kicsit sem, nem gyűlöllek én!!!
Szeret- nem szeret
Szeretem csak ennyit tudok, de hogy ő is igy érez az sajnos titok.
Nagyon fájdalmas valakit ugy szeretni, hogy nemtudod meg fogja ezt ő viszonozni.
Én tudom, hogy Te nem szeretsz, hisz Boldog velem nem lehetsz.
Nem tudsz velem boldog lenni és Engem teljes szívedből szeretni!
Hiába dédelgetsz engem szép álmokba,
én már rájöttem a valóságra.
Nagyon rossz tudni azt hogy kihasználnak,
egyedül haza menni ha vége a bálnak!
Sohasem vagy velem mikor szükségem lenne Rád,
mert Te néhány oránál nem bírod tovább.
Olyan jo volt az elején minden,
boldogok voltunk mindketten.
Mostanában egyre sürübben érzem,
hogy nem szeretsz és belehalok annyira fáj nekem.
Te nem vagy egyedül éjszakánként,
de én egyedül csukom le a szemem ha leszáll az éj.
Mellettem nincs senki aki joéjt puszit adna és a fülemnbe ezt mondaná:
reggel találkozunk Drága!
Én minden nap egyedül fekszek és kelek,
hisz tudom veled nem lehetek!
Miért okozol ennyi fájdalamat nekem ,
sohasem jjo amit cselekszem.
Nem lepsz meg ajándékokkal engem,
pedig nagyon örülnék neki Kedvesem!
De Te már csak ilyen vagy nem fogsz változni,
még az élet sem tanított meg igazán szenvedni.
Jobb lesz minden ha elfelejtjük egymást,
mert a megalázások orája lejárt.
Fájó szívvel de lezárom ezt a fekjezetete,
de hidd el eleget szenvedtem.
Egy göröngyös és nagyon kanyargos uton mentem,
mikor erre végre ráébredtem.
Hiába öleltelek meg te nem öleltél vissza!
Hiába csókoltalak, te nem csokoltál vissza!
Hiába voltam veled kedves, neked ez sem tetszett!
Most már légy azzal, akit akarsz,
én, a kis bábud már kiszáll a te életedből,
mert rongyos lett a ruhája a sok szenvedéstől!
Egyetlen egy álma volt ennek a rongybabának, akit ide-oda ráncigáltak:
hogy végre kiköthessen nálad!
Később rájött hogy nálad nem lehet,
mert a fedélzeten már ott van a szerelmed!
Kora reggel, az iskola padban,
nevedet rajzolva sírva fakadtam,
könnyeim a papírt egyre csak áztatták,
fájt még, hogy elfeledtél, hogy megváltoztál...
Szívem összeszorult, ahogy néztem kifelé,
vajon mit csinálsz most, emlékszel-e még,
hogy van egy lány ki azt ígérte nem feled el soha,
ki annyi hónap után, még mindig érted van oda..
Kérlek nézz felém, ne hagyd, hogy elvesszek,
szólj hozzám mielőtt a könnyek eltemetnek,
vagy mondd, hogy gyűlölsz, hogy nem kell már,
ha eltaszítasz magadtól, talán annyira nem fáj..
Ne félj az élettől!
Ne félj az élettől bármilyen mostoha.
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed.
E-hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot az sem adja fel,
mert egy apró kis reményben, új életre kel.
Mindennap egy más nap, új reménnyel élj.
Nézz szembe a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet múltaddal temetni,
ha igazán akarsz újra tudsz szeretni
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
