Látom őt ha felnézek a napra
Mely sugarával átölel,
Éltető fénye arcom simítja
Helyes utat ő mutat nekem.
…………………….
Mit ér a szabadság,ha azt jelenti
Hogy akit Szeretek nem lehet velem?
Nekem már nem kell,de neki igen…
Elengedném,De önző módon imádom!
………………………
Ha éjszaka két angyalka a párnádra száll,
Mindkettő jót akar,mégis mást kivánsz.
Azt súgja az egyik:Mindig jó legyél
A másik csak rád kacsint:Tedd,amit szeretnél!
……………………
Tested íjként feszül meg,meztelen
Reszketve könyörög,türelmetlenül kéri
Testem legyen tiéd!
Ez vagyok neked én…Mondd:Ez a szenvedély????
………………….
Hol vagyok otthon nem tudom…..
De ha fáradt leszek és elbukom
Simítsd le arcomról a rémálmok porát,
S az éjjelt töltsd velem….
………………………
Távol jársz,valaki mást vársz.
Halálra itéltél,szememben nem ragyog
Már fény……..
Bennem élt a remény amit elvettél,
S te csak annyit mondtál:Tévedtél….
……………………….
Mindnyájan akarunk egymástól valamit…
Az öregektől nem akar már senki semmit…
De ha az öregek akarnak egymástól valamit….
Azon mi nevetünkL
………………………..
Nem az a fájdalom,sírni,zokogni…
Hanem:A fájdalmat kacajba folytani..
Az ember erős,de a szive megszakad,
Ha azt akit igazán szeret..
Szeretnie nem szabad!
………………………….
Átlépve mindenen,halálon,életen
Magam köré gyűjtve mi szép,s jó nekem.
Elzárva mindenki elöl valódi énem…
Csak TE ismerheted,rejtett érzelmeimet!
…………………………
Te kis ravasz!Nyár volt s nem Tavasz!
Azt mondtad szedjünk ibolyát………!
Nem is volt ott ibolya,másért mentünk mi odaJ
………………………….
Hallgatom a csendet,vasmarokkal ölel…
Mintha övé volnék….
TE hiteddel ölelsz,karodban jó……
Mint álmaimban…és én tudom,
Újra sóhajodban találom magam…
…………………………..
A halál nem lehet olyan szörnyű
Mint látni szomorú arcodat!
Vigasztaló szavaimmal békitem szívedet,
Történhet már bármi,de ne add fel soha
Kihivott harcodat!
………………………..
Az utolsó Vásár
1.,Gyere és vegyél meg!-kiáltottam,amint a reggeli fényben
a kövekkel burkolt úton mendegéltem.
Karddal a kézben jött a király harci szekerén.
Megragadta a kezem és azt mondta:
-ÉN foglak megvenni téged hatalmammal!
De a hatalma értéktelen semmi és elvégtatott
Harci szekerén…
2 .,A déli hőségben csukott ajtókkal álltak a házak.
Magányosan koboroltam a keskeny,görbe sikátorban.
Szakállas öreg jött egy zsák arannyal.Tűnődve megszólalt:
-ÉN foglak megvenni téged az aranyaimmal!
Egyenként lemérte aranyát,de én otthagytam…
3.,Este volt.A kerti ösvényen egy virág sem virult.
Egy tündér libbent elém,és azt mondta:
-ÉN foglak megvenni téged a mosolyommal!
Elsápadt és könnybe olvadt a mosolya,visszament
Egyedül az alkonyatba…
4.,A tengerparton minden homokszem napsugárban úszott.
Ezerfelé törtek a hullámok.Egy gyermek ült ott,
Kagylókkal játszott.Rám nézett,úgy látszik ismert,
És igy szólt kedvesen:
-ÉN megveszlek téged ingyen!
Ettől a perctől kezdve,ahogy a vásárt megkötöttük,
Szabad emberré váltam a gyermek játékában!
……………………………….
KISVIRÁG
1.,Nem akarom letépni,nem akarok neki ártani,
akkor nem fog ő sem sorsom útján illatozni!
De nincs szívem elmenni mellette sem,
Mert Ő az egyetlen szép életemben!
2.,Nem tudom mit tegyek hát,ez a legnagyobb gát!
Ha letépem,magammal viszem..elhervad!
Ha meghagyom,én megyek és Ő ott marad!
TE vagy a virágom,MONDD mit tegyek?
Mi a dolgom???????
………………………………..
Hallgatsd a szived csendes szavát,
Arról beszél,hogy valaki imád!
Valaki szíve csak érted dobog,
S e szív téged örökre szeretni fog!
………………………………
Te vagy a nap,mely lenyugszik este,
Te vagy a hold,az éjszaka teste!
Te vagy a csillag,mely szememben ragyog,
Te vagy az élet,s én nélküled nem Vagyok!
……………………………..
Szeress úgy ahogy a fák a napsugarat,
Ölelj úgy,ahogy az ég a madarakat!
Szeress úgy ahogy nem szerethet más,
Szemeidben már ott van nekem a
Legszebb vallomás!
…………………………….
A boldogság az,mikor sok szépet kapunk.
A fájdalom az,ha ezt mind elveszik…
ÉN nem akarok többé boldog lenni,
Mert az egyszer nagyon fájni fog!
…………………………….
DAL A RÓZSÁRÓL
1.,A szép lány a búcsúzáskor egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma.Jelképed égő nekem ….
Könnyű csókot lehet reája ,s mint álomkép már messze szálla.
ÉN fájó szívvel, könnyes szemmel,sokáig néztem még utána.
2.,Elhervadt már a rózsabimbó,amit a szép lány adott.
Hervadtan örzöm,hisz a múltból a sors csupán ennyit hagyott…
Pedig a lányka könnyű csókját könnyeim már rég lemosták,
De most tudom,hogy ez a csók volt,sejtelmes,végső “Isten hozzád!”
3.,A szép lány a rózsabimbót,most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog,lángol Szerelmes forró kis szíve.
Más csókolja kicsiny kacsóját,de megőrzöm a hercadt rózsát!
ÉN kaptam annak a kislánynak legelső,tiszta,szűzi CSÓKJÁT | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
